Annak jeléül, hogy nem a magyarság elleni offenzíva jeleként szánta Románia zászlajának kifüggesztését, a tanácselnök elmondta, hogy édesanyja református magyar asszony, édesapja pedig ortodox román ember. „Én magam román vagyok és románként érzek. Éppen ezért mindig is fontosnak tartottam a hazafias nevelést. Éppen ezért úgy gondolom, hogy mindenkinek bátran vállalnia kell románságát, mert ez egy olyan nép, amely mögött dicsőséges múlt áll. A zászló kifüggesztése egy természetes lépés egy olyan állami intézmény részéről, amelynek a lakosok érdekeit kell szolgálnia. Ugyanakkor egy figyelmeztető jelzés is, hogy a nemzeti szimbólumainkat meg kell becsülnünk", folytatta Stef.
„Egy nemzet vállalja és erősítse indentitását! A román nemzeti zászlónak talán nincs helye Szatmáron? Talán nem román föld Szatmár? Nem vagyunk-e eléggé otthon Szatmáron ahhoz, hogy nyíltan vállaljuk románságunkat? Nem vagyunk-e eléggé otthon Szatmáron ahhoz, hogy ne kelljen bujkálnunk?", fakadt ki.
A tanácselnök végezetül sajnálatának adott hangot, hogy az előző években a Megyei Tanács csak húszezer lej körüli összegeket fordított évről évre a román nemzeti ünnep megünneplésére (idén 55.000 lej különített el erre a célra, szerk.): „Sajnos eddig nem kellőképpen volt megünnepelve december 1. Mindenkinek megígérhetem azonban, hogy amíg én leszek a tanácselnök, addig az őt megillető rangnak megfelelően fogjuk megünnepelni a románság ünnepét. Amikor a nemzeti ünnepről van szó, akkor nem lehet kérdés a pénz!", jelentette ki határozottan.
Felhívnánk ugyanakkor az elnök úr figyelmét, hogy a kritikákat nem a román zászló és a román nemzeti szimbólumok, hanem a grandomán és pazarló költekezés váltotta ki. Olyan körülmények közepetette pedig, amikor minden hivatalos beszédben, megnyilvánulásban a nemzetközi gazdasági válságról beszél minden politikus, van némi ellentmondás azzal a kijelentéssel szemben, hogy a pénz nem számít...